A Candida albicans szaprofita diploid gomba, amely gyakran megtalálható a testüregek mikroflórájában. Élesztő- és fonalas sejtek formájában egyaránt kifejlődnek, és különösen legyengült immunrendszerben (immunhiányos) genitális és orális fertőzéseket okozhatnak. A gyors szaporodásra való képességük következtében a gomba a kórházi fertőzések egyik jelentős okozójává vált.
Candida albicans
Az emberi bélrendszerben általában kis számban található meg. Normális formában egy tojásdad élesztősejt formájában van jelen. A gomba laboratóriumi táptalajon tenyésztve pontosan ugyanilyen formában növekszik. Normál állapotban nem okoz problémát, mivel a bélben lévő hasznos baktériumok könnyen kordában tartják a parazitákat. Ebben az állapotban nem képes áthatolni az emésztőrendszer bélrendszerén, és a szervezet nem hoz létre antitesteket a szunnyadó populáció megfékezésére.
A Candida albicans azonban bizonyos esetekben rögösödhet, ami a prototipikus opportunista betegséghez, a candidiasishoz vezet. Az okok általában nem immunogén, mint például az antibiotikumok, a terhesség és a cukorbetegség, többek között, vagy immunológiai, amely alatt az immunrendszer nem képes megállítani a szaporodást. Ebben az időszakban az élesztőgomba a szervezet számos szervét érintheti, és különféle egészségügyi problémákat okozhat.
Okok
E fertőzések egyik fő oka az antibiotikumok használata, amelyek károsítják az élettani és nyálkahártya-flórát, elpusztítva a káros és hasznos baktériumokat, és károsítják az emésztőrendszer falát. A szteroidok és a fogamzásgátló tabletták szintén felelősek a terjedés katalizálásáért. A szervezet humorális válasza a túlszaporodásra egy olyan immunválasz, amelyet az extracelluláris folyadékokban jelen lévő makromolekulák váltanak ki.
A glikoprotein immunglobulinok öt csoportból állnak: IgA, IgD, IgE, IgG és IgM, amelyek az élesztőfertőzésekre adott humorális válaszban effektor molekulaként működnek. Az IgG a normális egészséges egyének plazmájából származó összes immunglobulin mintegy 75 százalékát teszi ki, míg a maradék a fennmaradó 25%. Az IgA antitest szérum és szekréciós (sIgA) formában is megtalálható.
IgG antitestek
Az IgG antitesteket a plazmamembránok termelik az izotípusváltást követően, és az antitestreakció érése során az antigénekkel való ismételt érintkezés után néznek ki. Az IgG leginkább a másodlagos immunválaszban játszik szerepet, mivel késleltetett megjelenése miatt viszonylag nagyobb affinitással és hosszabb ideig tartó fennmaradási képességgel jellemezhető. Az antitestek megkötik és bevonják a kórokozókat, ami azok immobilizálásához és a fagocita immunsejtek általi átvételéhez vezet. Aktiválják továbbá a párosító rendszerben az immunfehérje-termelést, ami segíthet a kórokozók eltávolításában.
A Candida albicansra adott humorális választ enzimimmunológiai vizsgálatokkal lehetett elemezni. Az IgA-, IgG- és IgM-tesztek segítségével a humán szérumban a méhnyálkahártya elleni antitesteket lehet kimutatni. Egészséges emberekben az antitestek általában képesek megvédeni az élesztőgomba-fertőzést attól, hogy a szervezet más szerveit is megfertőzze. Immungyengeségben szenvedő betegeknél azonban a méhsejtek bejuthatnak a vérbe, és Candidaemiát okozhatnak. E betegség nem megfelelő és késedelmes kezelését a kórházi betegek fokozott halálozásának egyik jelentős okaként azonosították. Ezért rendkívül fontos, hogy a megfelelő vizsgálatokat minél előbb elvégezzék, és késedelem nélkül, szakorvosok irányításával hatékony kezelést kezdeményezzenek.